Viking hajósírok

Ahogy azt már a korábbi bejegyzésben is részleteztem, a viking hajókról alkotott tudásunk nagyrészt a régészek által megtalált viking hajósírokból származik. A hajók felépítése és kinézete mellett rengeteg leletanyag található meg ezekben a sírokban, ami gazdagítja a viking tárgyak sokszínűségét. Ami közös ezekben a felfedezésekben, hogy mindig egy előkelő végső nyughelyének szánták őket. Ebben a posztban négy hajósírt mutatok be, amelyeket Norvégia területén találtak. Mindegyik hajót rekonstruálták, és ma is látogathatóak az oslói Viking Hajó Múzeumban, valamint a Borre Nemzeti Parkban.

Gokstad

A gokstadi hajó felfedezése 1880-ban.

A gokstadi hajót 1880-ban fedezték fel, mélyen az agyagba ágyazódva, ennek köszönheti fennmaradását. 23 méteres hosszúságával, 5 méteres szélességével és majdnem 2 méteres magasságával a legjobb állapotban fennmaradt viking hajónak számít. A lefűrészelt árboc becslések szerint 13 méter magas lehetett, de emellett a hajó rendelkezett 16 pár evezővel, amelyeket az orrban találtak meg az elrozsdásodott horgonnyal együtt. A feltáráskor a két oldalon 32 pajzsot (fekete és sárga színekben) találtak a korlátok mentén. Ezek oly módon helyezték el, hogy mindegyik félig eltakarta az előtte lévőt. Megépítették a hajó mását is, és 1893-ban egészen Amerikáig hajóztak el vele, ami nem kis teljesítmény! 

A gokstadi hajó mai állapotában.

A hajóban kialakítottak egy sírkamrát, amely egy középkorú, előkelő férfi sírhelyéül szolgált. Bár a nyomok sírrablók jelenlétére utalnak, mégis igen sok mindent megtaláltak a kutatók. A hajó középső részén igen sok mindent találtak, a konyhai tárgyaktól (tányérok, csészék, üstök) kezdve, a hordókon át, egészen a faragott szánig. Más közlekedési eszközt is találtak a régészek: három evezőscsónakot. 

Az állatfejes póznák.

 

Emellett nyolc ágyra is rábukkantak, ebből kettőt szépen faragott állatfejek díszítettek. Ezen kívül négy ilyen állatfejes póznát is találtak, ezek egy sátor rúdjai lehettek. A vikingek úgy vélték ezek az állatfejek elűzik a gonosz szellemeket. Az eltemetett társadalmi státuszára utalnak még az állatáldozatok is. A sír mellett 12 ló, 6 kutya csontjait, míg a fedélzeten egy páva maradványira leltek. A temetést 900 körülre datálták.

A gokstadi hajó modellje.

Oseberg

Az osebergi hajó 1903-ban.

Az osebergi hajó szintén az agyag miatt maradt fent az utókor számára. Kiemelése nehéz feladatnak bizonyult, mivel a hajótestet kövekkel rakták meg, ami szétfeszítette azt. Ám kitartó munkával, évtizedek alatt a sok kis darabból újjászületett a hajó. A skandinávok méltán lehetnek büszkék rá, mivel elődeik famegmunkáló- és -díszítő munkásságáról ad példátlan tanúbizonyságot. A gokstadi hajónál jóval kecsesebb volt, bár valószínű, hogy nem is bocsátották vízre, ha mégis, akkor csak a part mentén használhatták. Az 1903-ban felfedezett vízi jármű 21 méter hosszú, 5 méter széles és 1,6 méter magas. A hajó orra magas spirálvonalban emelkedik és sárkányfejben végződik.

Az osebergi hajó mai állapotában.

Állatfejes pózna a sírból.

A hajósír két nőnek adott végső nyughelyet, egy fiatal előkelőnek (25-30 éves) és rabszolgájának (60-70 éves). A sírt megbolygatták, mégis ebben az esetben is hatalmas leletanyagra bukkantak rá a régészek. Párnák, takarók, hordók, ládák, állatfejekkel díszített cölöpök, falikárpit, szövőszék került elő. Ami igazán kivételes az egy négykerekű, fából készült kis kocsi, valamint négy szán, tele gyönyörű faragásokkal. 

A sírban talált kocsi...

... és ágy.

Ezen kívül még találtak két sátrat, három ágyat, konyhai eszközöket (fatányér, korsó, vaskés, kézimalom, bárd) és egy széket is. Hajózáshoz szükséges tárgyak is megtalálhatóak: horgonykészlet, kikötőpallók, hajópalló, evezők és fakádak, stb. A temetést a IX. század második felére datálják, de maga a hajó ennél is régebbi lehet, ornamentikája alapján 800 körülire becsülik. A két halott temetésekor itt is mutattak be állatáldozatot, méghozzá egy bikát, emellett a fedélzeten mindenfelé gabonát, gyümölcsöket, magvakat helyeztek el.

Az osebergi hajó modellje.

Tune

A tunei hajó mai állapotában.

A tunei felfedezés volt a legelső vikingekhez köthető hajó 1867-ben. Bár csak töredékeket ástak elő, hiányzott az orr- és fartőke, így is tanulmányozni tudták a szerkezeti felépítést. Kivehetővé vált az erős kidolgozás, az árbocfészek és a hajótőke tartóssága tengeri hajózásra is alkalmassá tették az alig 20 méter hosszúságú hajót, amelyet 11 pár evezővel is lehetett hajtani. A datálást a IX. század végére tették. A sírkamrát alaposan feldúlták, de így is megtalálták egy férfi és egy ló elszenesedett csontvázát. A sír igen szegényes, csupán egy faásót, faragott fadarabkákat, ruhákat, néhány üveggyöngyöt és fegyverek részeit találták meg a régészek. A kutatók szerint a tölgyfából készült hajó bár díszítetlen volt, jól kialakított alkotmánynak tartják, amit leginkább a sekély vizeken, folyókon használhattak.

Borre

A borrei templom.

A borrei lelet jóval szegényebb, mint a már fentebb bemutatottak, mégis érdemesnek tartottam bemutatni. A helyi templom mellett, közel a tengerhez az 1850-es évek elején találtak némi leletet. A hajó közel sem volt olyan állapotban, mint a gokstadi vagy az osebergi, csupán szegecsekre leltek a kutatók. Számos hasonlót találtak már Skandináviában. 

Lelet Borreból.

Ami különlegessé teszi, az a benne talált üveg serleg, valamint hám szerelések. Az ornamentika, és a stílus (állatábrázolás) nagyban megegyezik a gokstadi hajóéval, ami a datálást is megkönnyítette. Az egyedisége miatt saját stílus nevet is kapott: Borre stílus. A nemzeti parkban több sírhely is található, amiből nem egy királyi eredetű lehet, kutatásuk napjainkban is zajlik.

Bibliográfia: 

Johannes Brönsted: A vikingek. Budapest: Corvina Kiadó, 1983. 128-134. p.
Rudolph Pörtner: A viking kaland. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1986. 216-220. p.
Anders Hagen: The Viking Ship Finds. Oslo: Universitetets Oldsaksamling, 1969.