Nőként mindig is foglalkoztatott, hogy mit tartogatott a vikingek világa az ember számára, ha nőnek született. Olyan helyzetben voltak, mint a keresztény országokban, vagy egy teljesen más képet kell elképzelnünk?
Akárcsak más népek esetében, a vikingeknél is eltérő feladataik voltak a férfiaknak és a nőknek. Míg a férfiak részt vettek a közéletben (thing) és portyázni indultak, a nők otthon maradtak és a ház körüli teendőket látták el (főzés, mosás, gyermekek nevelése). A házban felállított szövőszékeken való varrás mindennapi teendőik közé tartozhatott.
A keresztény lányok mellett viking sorstársaik sem voltak sokkal jobb helyzetben. Már korán megtanulták a törvényeket, és az etikát, mely szerint életüket a későbbiekben élni fogják.Kiskoruktól fogva arra nevelték őket, hogy engedelmeskedjenek apjuknak, és majdani férjüknek. A házasságkötés során sem vették figyelembe akaratukat. Nem kaptak szerelmi vallomást, udvarlást, mivel a házasságok - ami a korra jellemző volt - leginkább politikai és gazdasági alapon köttetek. A férfiakkal ellentétben (akik már fiatalon kiélhették ösztöneiket a szolgálókon, rabszolgákon) a lányok nem érintkezhettek az ellenkező nemmel, mivel azzal szégyent hoztak volna a saját és nemzetségük fejére.
 |
| Néhány kulcscsomó |
Egy valami azonban megkülönböztette a viking asszonyokat. Férjük távollétében ők vezették a gazdaságot, mely a viking portyák sűrűségét látva, igen gyakran történt meg. A lányoknak minél fiatalabb korukban tanítják meg az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Egy viking asszony méltóságát mutatta, ha övükre akasztották a kulcscsomót. Ez azt jelentette, hogy a földművelés mellett irányították a szolgákat és megvédték földjüket a szomszédoktól, vagyis teljesen átvették férjük szerepét távollétük ideje alatt. A férfiakkal ellentétben a nőknek még idősebb korukra is számított a szava, és továbbra is vezethette a gazdaságot. Az asszonyok szerepét mutatja az a tény, hogy a vikingek ekkora utakra mentek el hosszú időre, és hátratudták hagyni otthonaikat.
A sztereotípiákkal ellentétben egy-egy portyán nem csak a férfiak vettek részt. Angliában talált sírleletek mutatják, hogy a hódítók majdnem fele nő volt, akik valószínűleg férjük után indultak letelepedni. Így megdől az a teória is, mely szerint a vikingek magányosan indultak el, vagy más népek asszonyait vették magukhoz, miután letelepedtek Skandinávián kívül.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a nemek közti viszonyok sokkal bonyolultabbak, mint a keresztény országokban. Nem állíthatjuk biztosan, hogy a férfiak a nők felett álltak volna, tekintve a nők szerepét a vallásban és férjük távollétének ideje alatt. A nők magas rangjára tökéletes példa az osebergi hajósír, mely a legszebb állapotban fennmaradt viking hajó, és mégsem egy király vagy katonai vezető sírja, hanem két nőé. Egyikük valószínű, hogy magas rangú lehetett (pl.: egy király anyja), míg a másik a nő rabszolgája lehetett. |
| Az oseberg-i hajósír Oslóban |
 |
| Lagertha és Siggy (S02E01) |
A Vikingek c. sorozatban (szerencsére) kapunk képet a nők helyzetéről is, köszönhetően a remek női karaktereknek, akik a társadalom különböző lépcsőfokain állnak. Mikor a férfiak portyára indulnak, az otthon maradt nőket láthatjuk dolgozni a ház körül. Külön kiemelném, mikor Lagertha megvédi házukat Ragnar távollétében, emellett több jelenetben is a szövőszék mellett beszélgetnek.
A sorozatból népszerűvé vált harcos szüzekre (shieldmaiden) utaló bizonyítékot, vagy forrást még nem találtak a kutatók, de persze ez nem jelenti azt, hogy a viking nők nem értetettek volna fegyverforgatáshoz.
Erre utalhat néhány női sírlelet is, amiben fegyvereket találtak a régészek. Én személy szerint nem lennék meglepve a nők harci tudásán, tekintve, hogy sokszor a férfiak nélkül kellett boldogulniuk.
Erre utalhat néhány női sírlelet is, amiben fegyvereket találtak a régészek. Én személy szerint nem lennék meglepve a nők harci tudásán, tekintve, hogy sokszor a férfiak nélkül kellett boldogulniuk.
 |
| Lagertha (S02) |
 |
| Porunn (S03E01) |
Források:
http://mult-kor.hu/20130108_mit_er_a_viking_ha_no
A viking világ atlasza. szerk. C. Batey, H. Clarke, R. I. Page, N. S. Price. Budapest: Helikon Kiadó: Magyar Könyvklub, 1997. 62. p.
Rudolf Pörtner: A viking kaland. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1986. 116-118, 121-122, 125-126 p.
Rudolf Pörtner: A viking kaland. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1986. 116-118, 121-122, 125-126 p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése