Fenrir alakja a skandináv mitológiában

Hosszú szünet után folytatom a blog bővítését. Ezúttal egy mitológiai témát hoztam, amivel az előző félévben kellett foglalkoznom egy szabad kredites tárgyam kapcsán. Úgy gondoltam, ez remekül illeszkedik a blog környezetébe is, így megosztom az olvasókkal is.

Fenrir modern kori ábrázolása 1.

Fenrir farkas a skandináv mitológiában megjelenő alvilági, apokaliptikus szörnyek egyike. Nagy szerepet játszik az Istenek Alkonyakor (Ragnarök, a világ vége). Nevének eredete a fen-hrís-úlfur lehetett, ami ’mocsári farkast’ jelent. Egyéb nevei: Fenris, Fenrisulfr. Apja, Loki isten, aki az ász istenek közé tartozott, anyja pedig Angrboda óriásasszony volt.[1] Testvérei szintén nagy fontossággal bírnak az Istenek Végzetében. Hel az Alvilág uralkodója lett, míg Jörmungand (a Világkígyó) pedig a világokat körülvevő tengerben él.[2]

Fenrir megjelenése a forrásokban

Fenrir alakja kevés forrásban maradt fenn, mindössze az Edda-versekben, illetve a Snorri Sturluson nevéhez fűződő Próza-Eddában olvashatunk róla. Loki gyermekei létezését igyekezett titokban tartani a többi isten elől. Ám Odin felfedezte őket, majd megrettenve attól, mire lehetnek képesek óvintézkedéseket tett túlélésük érdekében. Hel-t az Alvilágba száműzte, míg Jörmungand-ot a tengerbe hajította, ahol akkorára nőtt, hogy körbeérte a Földet. Fenrir-t magával vitte az istenek közé, abban bízva, ha velük nevelkedik, nem fordul ellenük a jövőben. Az idő múlásával a farkas egyre nagyobb és erősebb lett, egyedül Tyr isten merte megetetni. Az ászok megrettenve hatalmas erejétől, úgy döntöttek, hogy leláncolják.[3]

Fenrir leláncolása

Fenrir leláncolása

Az első láncból (Laeding), azonban könnyebben kiszabadult, nem történt ez másképp a sokkal erősebb Drama esetében sem. Fenrir erejének köszönhetően mindkét láncot kis erőfeszítéssel elszakította. Ez a történet az északi nyelvekben kifejezés formájában is fennmaradt: „to get loose out of Laeding” és „to dash out of Droma”. Akkor használják, ha valamilyen felmerülő problémát könnyen, vagy csak kis erőfeszítés árán orvosol valaki. Az istenek harmadjára a törpékhez fordultak, hogy készítsenek egy mágikus láncot, amit senki nem tud széttépni. Ez volt a Gleipnir, aminek elkészítéséhez olyan anyagokat használtak, amiket nem lehet beszerezni a Földön: macskaléptek zajából, nők szakállából, hegyek gyökeréből, medveinakból, halak sóhajából és madarak nyálából. A végeredmény egy olyan mágikus kötelék lett, amely annál erősebb lett, minél jobban nekifeszültek.[4]
 

Az istenek a magányos Lyngvi szigetére vitték a farkast, az Amsvartnir tó közepére, hogy rátegyék a Gleipnirt. Ám Fenrir gyanút fogott, és biztosítékként azt kérte, egyikük tegye a karját a szájába, amíg kiszabadul.[5] Egyedül Tyr jelentkezett, így mikor Fenrir hiába próbálkozott a lánc eltépésével, tehetetlen dühében leharapta az isten jobb kezét a csuklójánál, amelyet azóta farkas-ízületnek is neveznek. A félkarú Tyr jobbja elvesztése után nem jeleskedett az emberek kibékítésében.[6] Mikor az istenek rögzítették a béklyót, Fenrir hatalmasra tátotta a száját, hogy megharapja őket, ám azok egy karddal kipeckelték azt. A farkas szájából folyamatosan folyó nyálból létrejött a Remény nevű folyó. Fenrir egészen az Istenek Végzetéig raboskodik a Gleipnir fogságában.[7]

Fenrir ábrázolása egy 17. századi izlandi kéziratban

Fenrir szerepe az Istenek Végzetében

Fenrir harca (a szarvassisakos) Odinnal

A Ragnarök előtt megremeg a föld, a kötelékek pedig elszakadnak, így rázhatja le magáról Fenrir is béklyóit. Akkorára tátja száját, hogy felső fogsora az égig, az alsó pedig a földig ér. Ezek után sor kerülhet az istenek és alvilági szörnyek csatájára. Fenrir Odinnal viaskodik, ami a farkas győzelmével végződik, mivel akkorára tátja el a száját, hogy felfalja a hatalmas istent. Odin haláláért fia, Vídar áll bosszút, széthasítva a hatalmas farkas száját.[8] Az Edda-versek közül a Vaftrúdnir-ének és A jósnő szava fejti ki részletesen az eseményeket, megemlítve, hogy Fenrir elnyeli a Napot is. Itt, mint eszkatológikus démon jelenik meg a farkas alakja.[9] Többek között ezért nevezik a világvégét farkas-kornak is az Eddában.[10]

 

Fenrir jelképe

Fenrir modern kori ábrázolása 2.

Fenrir alakját elemezve érdekes következtetésekre juthatunk. Az istenek tudtak a Ragnarök eljöveteléről[11], mégsem ölték meg a farkast, pedig lett volna rá alkalmuk. Tiszteletben tartották azt, hogy mi vár rájuk, emellett nem akartak szent helyükön gyilkolni. Ez a döntésük párhuzamba állítható az északi népek, a vikingek gondolkodásmódjával, akik az elkerülhetetlen sors árnyékában élik le életüket. Számukra Fenrir a folyamatosan jelen lévő veszélyt, végzetet, az elkerülhetetlen sorsot testesíti meg.[12] Emellett a farkas a világot elborító, alvilági tűz megszemélyesítője (a Ragnarök idején szájából és orrlyukaiból tűz tör elő), egyértelműen az Alvilághoz köthető, akárcsak a görög mitológiában a titánok Tartaroszhoz.[13] Fenrir cselekedeteit értelmezhetjük akár személyes bosszúként is. Mivel az ő, és testvérei sorsának alakítója Odin volt, nem meglepő, hogy kiszabadulása után Fenrir az első adandó alkalommal összecsapott az istennel. 

Farkasok az északi mitológiában

A skandináv mitológiában találkozhatunk egy másik farkassal, Garmmal (Garmr), aki szintén alvilági szörnyként jelenik meg. Fenrir testvérének vagy párjának írják le, sorsuk is eszerint hasonló. Az Istenek Végzetéig a Gnipahellir-barlangnál láncolták le. Akárcsak Fenrir, Garm is kitör, és részt vesz az istenek elleni küzdelemben. Utolsó harcát Tyr istennel vívja, amelybe mindkét fél belehal.[14] 

Garm mellett találkozhatunk még más farkasokkal is az északi mitológiában, melyek Fenrir utódai: Hati, Sköll és Managarm, akiket Angrboda nevelt fel, aki gyilkosok velőjével és házasságtörők csontjával etette őket. Ennek következtében kielégíthetetlen étvágyuk lett. Apjukhoz hasonlóan nagyra és erősre nőttek, valamint jelentős szerepet játszanak a Ragnarökben: Sköll a Napot, Hati pedig a Holdat nyeli el, befecskendezve vérrel az eget és a levegőt. Ezeket az eseményeket tartják az apokaliptikus történések elindítójának.[15]

---

[1] Tokarev, Sz. A.: Mitológiai enciklopédia I., Budapest: Gondolat, 1988. 582. p.

[2] Belton, James Hampton: An Encyclopedia of Norse Mythology, Ebook, 2009. 80. p.

[3] Belton, James Hampton: An Encyclopedia of Norse Mythology, Ebook, 2009. 80. p.

[4] Belton, James Hampton: An Encyclopedia of Norse Mythology, Ebook, 2009. 81. p.

[5] Daly, Kathleen N.: Norse Mythology A to Z, New York: Chelsea House, 2010. 28. p.

[6] Bernáth István: Skandináv mitológia, Budapest: Corvina, 2015. 83. p.

[7] Bernáth István: Skandináv mitológia, Budapest: Corvina, 2015. 88. p.

[8] Bernáth István: Skandnáv mitológia, Budapest: Corvina, 2015. 113. p.

[9] Tokarev, Sz. A.: Mitológiai enciklopédia I., Budapest: Gondolat, 1988. 582. p.

[10] Bernáth István: Skandináv mitológia, Budapest: Corvina, 2015. 158. p.

[11] Encyclopedia Mythica – Fenrir. http://www.pantheon.org/areas (A megtekintés időpontja: 2017. január 8.)

[12] Daly, Kathleen N.: Norse Mythology A to Z, New York: Chelsea House, 2010. 29. p.

[13] Belton, James Hampton: An Encyclopedia of Norse Mythology, Ebook, 2009. 83. p.

[14] Tokarev, Sz. A.: Mitológiai enciklopédia I., Budapest: Gondolat, 1988. 584. p.

[15] Bernáth István: Skandináv mitológia, Budapest: Corvina, 2015. 69. p.

A képek forrásai (sorban haladva):

 - http://aogachou.deviantart.com

· - Belton, James Hampton: An Encyclopedia of Norse Mythology, Ebook, 2009. 81. p.

· - Daly, Kathleen N.: Norse Mythology A to Z, New York: Chelsea House, 2010. 28. p.

·     - Guerber, Héléne Adeline: Myths of the Norsemen from the Eddas and Sagas, 334. p. https://archive.org/details/mythsofthenorsem00gueruoft