A vikingek ünnepei

Az ünnepek ideje alatt témába illőnek gondoltam egy olyan bejegyzést írni, amely a vikingek ünnepeivel foglalkozik. Természetesen náluk nem voltak a mai értelemben vett állami ünnepek, mint nálunk mondjuk augusztus 20-a vagy március 15-e. De persze nem maradtak neves napok nélkül ők sem. A viking ünnepek elsősorban a vallásból és az évszakokból merítettek.

A vikingek más pogány népekhez hasonlóan igyekeztek elnyerni isteneik kegyeit a jó termés és a gyermekáldás reményében. Ilyen volt például a szántóföldek bejárása, a tavaszi lovas felvonulások vagy a rituális körmenetek. Ezek a szokások mélyen gyökereztek az emberekben, még a kereszténység elterjedése után is sokáig fennmaradtak. Szerencsére a képi ábrázolásokból és a sagákból rekonstruálni tudták ezeket a szokásokat. 

Rituális felvonulás

Az év nagy ünnepei közül a legfontosabb a két napforduló, a téli és a nyári volt, ugyanis ilyenkor a legrövidebb illetve a leghosszabb a nappal. Fontos ünnepnek számított még a tél-közepi Jul-ünnep is, amely fontosságát hosszúsága mutatja, mivel tizenkét napig tartották. Ez idő alatt más ünnepségeket is rendeztek, melynek célja a termékenység és az ősök tiszteletének elnyerése volt. Ez kicsit emlékeztethet minket a halottak napjára, mivel a vikingek ekkor asztalt terítettek a halottaknak vagy meghívták őket a közös étkezésekre. A Jul-ünnepben "farsangi elemeket" is felfedezhetünk, mivel a férfiak álruhát öltöttek és így mulatoztak és bolondoztak. Az álruha mellett népszerű volt a lóláb és a kecskepata viselése is. Hasonló viking ünnep még a disek ünnepe.

Viking ünnep (Blót)

A viking ünnepek fontos részét képezték a szertartás utáni nagy lakomák, mely a mértéktelen ivászatban teljesedett ki. Úgy tartották, hogy részegként kerülhetnek a legközelebb az istenekhez, úgymond isteni állapotba kerülnek. Ezért nem is meglepő, hogy a nagy hatalmú istent, Odint tartották a lakomák védnökének. Egy ünnep sem telhetett el áldozat bemutatása nélkül. Leggyakrabban birkát vagy kecskét, de előfordult, hogy a fontosabb eseményeken lovat ajánlottak fel az isteneknek. Az ún. godék (izlandi törzsfők és papok egy személyben) felfogták az állatok vérét és a jelen lévőkre hintették. Az állat halála után a húsát rituális kört alkotva fogyasztották el. Az áldozatbemutatás bepillantást enged a vikingek gondolkodásmódjába. Ez egyfajta ápolása volt az istenekkel való kapcsolatnak. A viking ember nem fogadott el semmit, ha nem tudta kimutatni a háláját. Ezért kijelenthetjük, hogy ez a kapcsolat az egyenjogúságra épült, tekintve az adok-kapok elvet.

Viking lakoma

A vikingek számára különleges jelentőséggel bírt Uppsala temploma, ahol kilencévente megülték a törzsek közös ünnepét, ahol az egyén és a közösség is áldozatot mutatott be. Minden fajból kilenc hím egyedet ajánlottak fel: kutyákat, lovakat, kecskéket, bárányokat és embereket egyaránt. Több forrás is megemlíti a vikingek emberáldozatait. Brémai Ádám, német püspök részletesen beszámol Uppsaláról, a templom épületéről és az áldozatok bemutatásáról. Az áldozatok testét a templom melletti ligetben akasztották fel. A véres eseményekről a krónikaíró, Saxo Grammaticus is beszámol, aki kitért a szigorú szabályrendszerre is, amely az ünnepet befolyásolta (pl.: hogyan mutassák be az áldozatot, stb.). A rítus híre messzire eljutott, még az arab Ibn Ruszta is feljegyezte a ruszok szokását.

Uppsala a Vikingek c. sorozatban (1. évad 8. rész)

Források: 

Rudolf Pörtner: A viking kaland. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1986.143-144., 158-160. p.

A viking világ atlasza. szerk. C. Batey, H. Clarke, R. I. Page, N. S. Price. Budapest: Helikon Kiadó: Magyar Könyvklub, 1997.113-114. p.

Viking kifestő

Az interneten kutakodva botlottam bele ebbe a dokumentumba. A viking tematikájú kifestő három ember: Bérczi Szaniszló, Bérczi Katalin és Bérczi Zsófia munkája. A kötet 1996-ban jelent meg egy sorozat részeként, azóta már teljesen felkerült az internetre. Manapság a felnőttek körében is egyre divatosabbak a kifestők vagy színezők, így bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak. A rajzok mellett ismeretterjesztő szövegeket is olvashatunk. Legtöbbször egy tárgyi leletet kell színessé varázsolnunk, színezés közben pedig megtudhatjuk a lelőhelyét. A kifestőt a képre kattintva letölthetjük.

A kifestő címlapja

Ezen az oldalon pedig a sorozat többi részét is letölthetjük (Eurázsiai művészetek): 

http://www.federatio.org/tkte.html 

Fegyverzet és páncélzat a sorozatban

Ezúttal a sorozatból mutatnék be néhány képet, melyeken megfigyelhető a fegyverzet és a páncélzat.

 Ez a kép az első évadból származik, amikor Ragnar Lothbrok és társai megtámadják a lindisfarne-i kolostort. Érdekesség, hogy a 793-ban megtörtént eseményről készült írások említik meg először a vikingeket. A képen látható, hogy a pajzsok ugyanakkora méretűek, és mindegyiken ott van középen a kézvédő vasdudor. Az is kivehető, hogy színek tekintetében mekkora a változatosság. A sorozat ezen a területen igen alapos hűséggel ábrázolja a történeti valóságot. Ha rápillantunk a fegyverekre, láthatjuk, hogy mindenkinél harci balta van, ami a társadalmi helyzetüket tökéletesen tükrözi.

 A második kép szintén hűen ábrázolja a pajzsok sokszínűségét a színek és a minták tekintetében. Az egyszerű darabok mellett az élénk színek használata is igen jellemző volt.

A harmadik kép már a második évadból származik, ahol éppen egy csata előtti utolsó pillanatokat láthatjuk. Ez már kapcsolódik a harci technikákhoz is, amiről egy későbbi bejegyzésben majd szó lesz. 

Az utolsó kép szintén a második évadból. Itt a vikingek az angolok seregeivel találják szemben magukat. A szép pajzsok mellett megfigyelhetjük a lándzsákat is, ami még igen népszerű volt a harci balta mellett. Érdekesség, hogy a második évados promó posztereken Ragnar kezében balta helyett lándzsát láthatunk.

2. évados poszter